Vegyük már észre mi zajlik a magyar politikában: mindenki kiskakas akar lenni a saját szemétdombján. Az emberek döntő többsége változást szeretne, de mindenki csak várja, hogy valaki csináljon már helyette valamit, mert akkor ő majd elmegy szavazni. A parlamentben ülő pártoknak nem érdekük, hogy a jelenlegi helyzeten változtassanak. A hatalom megosztásának titkos, ám annál fontos része a pénzelosztás. Fizesd jól, pontosan, különben feltámad ellened. Ez a mozgatórugója az összefonódásnak.
Mivel titkos, ezért csak sejthetjük, hogy ki mindenki része annak a rendszernek, amit együtt alkotnak a kormánypárti és ellenzéki szervezetek. Ha szerencsénk lett volna, akkor Simicska Lajos beszél erről – vajon miért nem tette?!, vagy Botka László szolid hátralépés helyett lerántja a leplet a színfalak mögött zajló üzelmekről.
Meggyőződésünk, hogy a változás lavinaszerűen fog bekövetkezni, hisz óriási feszültség gyűlt össze az elmúlt 28 évben. S hogy vajon mi fogja elindítani a változást? Az alkotmányozás, a magánnyugdíjak ügye, a devizahitelesek kálváriája, a tömeges elvándorlás, a korrupció, a titkosítások úgy látszik nem. De van még néhány tippünk:
- Megtudjuk mi Habony Árpád valódi szerepe
- Hazajönnek a fiatalok
- Elégedetlenkedni kezdenek a nyugdíjasok
- Belefáradunk az állandó háborúkba
Az a gond, hogy aki dolgozik annak nincs ideje/kedve politizálni, közélettel foglalkozni. Maradnak azok, akik az előre megírt forgatókönyvek szerint időnként felbukkannak, és reményt öntenek az elkeseredettek szívébe. Talán majd ők… Az emberek újra hisznek, majd várnak és végül csalódnak…
Hosszan sorolhatnánk az előre megfontolt szándékkal, folytatólagosan, bűnszövetségben, csoportosan, aljas indokból, különösen nagy értékre elkövetett bűnök listáját, melyeket az elmúlt 28 évben a pártkatonák véghezvittek.
És csak egy üzenetük van számunkra: Folytatjuk!
