Számtalan témakör van, amiről a fősodratú média, és a tudományos körök nem beszélnek. Ezek a szalonképtelen érdeklődési irányok és témafelvetések sokakat foglalkoztatnak, és a hivatalos politikának valamilyen módon reflektálni kellene rájuk. A Közös Nevező foglalkozni kíván ezekkel a különös felvetésekkel is, mert forrásuk az egyre súlyosabb formákban megmutatkozó általános BIZALMATLANSÁG.
CHEMTRAIL
A chemtrail-ben hívők úgy gondolják, hogy a repülőgépek mérgező kondenzcsíkokat bocsátanak ki vagy a felmelegedés enyhítésére, vagy direkt mérgezésünkre. Cáfolásának nehézsége az, hogy egy esetleges vizsgálat megindítása a repülőgép üzemanyagok és a fedélzeten található berendezések ellenőrzésére kínos módon irányítaná a figyelem fókuszát az ügyben nyomozókra és az országra. Ugyanakkor a világban tízezres nagyságrendben levegőben tartózkodó repülőgépeket képtelenség lenne ellenőrizni, illetve ha történne is “engedélyezetlen vegyi anyag kibocsátás”, az egyenértékű lenne a “permetezett” nemzetállamok szuverenitásának megsértésével. Ugyanakkor az emberek direkt mérgezése nagyon hihetetlen elképzelés, mivel egy ilyen törekvés bizonyítható kiszivárogtatása manapság nem akadályozható meg, és roppant nehéz lenne egy ilyen veszélyes tevékenységet valakik ÉRDEKÉVEL alátámasztani. (?)
Az ügy mérésekkel nem biztos, hogy rendezhető, mert ha egy esetleges szakbizottság nem találna mérgező anyagokat a kondenzcsíkokban, akkor még megfogalmazódhatnának olyan állítások, hogy a szakértők is benne vannak az összeesküvésben.
“MÉRGEZNEK MINKET”
Sokszor olvashatjuk azt a véleményt, hogy élelmiszerekkel, adalékanyagokkal, csapvízzel mérgeznek minket. Gyakran olvashatunk a mérgezett sóról. A vizsgálódás természetesen vállalható, és maga az állam a fogyasztók védelme érdekében köteles ellenőrizni a különféle élelmiszerbe kerülő anyagokat. Az élelmiszerbe kerülő anyagok hatásait folyamatosan kutatni kell, és sajnos pont az Egyesült Államokat lehet intő példaként megemlíteni, ahol az államapparátus bizonyos pozícióiba beférkőztek a multik, és előfordul hogy transznacionális vállalatok fogalmaznak meg élelmiszeripari szabványokat. Ez helytelen, mert az így kialakított szabvány nem okvetlenül lesz pártatlan és objektív. Magyarországon az ilyen jelenségeket el kellene kerülni.
Tudományos alapon megcáfolni a “szándékos mérgezést” azért nehéz, mert a határérték alatti anyagok egymással kölcsönhatásba is léphetnek, és az összes anyag kombinációja túl sok vizsgálatot jelentene. A határérték feletti anyagok esetén az államnak viszont kötelessége kivonni az élelmiszert a piacról.
MAGYARORSZÁG MEGSEMMISÍTÉSE
Gyakran olvasható, hogy a magyar nemzetet meg akarják valakik semmisíteni, csakhogy a globális kapitalista világrendszer sajátossága az, hogy az állami szabályozást le akarja építeni a piacok minél nagyobb szabadsága érdekében. Általános tendencia, és törekvés az, hogy “az állam ne szóljon bele a piac működésébe”, és a regionális “beleszólást” a helyi demokrácia, a nemzetállam gyakorolja. Ez a helyi szabályozó hatalom áll útjában a globális nagytőkének, ami nem igazán egy konkrét személyi körhöz kapcsolódik, hanem egyszerűen a nagytőkés befolyásra törekvő csoportokhoz. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországot meg akarják semmisíteni, akkor hozzá kell tenni, hogy minden nemzetállamot pont ugyanilyen okból meg akarnak semmisíteni, már ha a jelenséghez akaratlagos tevékenységet rendelünk, és nem a globális “absztrakt” struktúra kibontakozását gondoljuk mögé. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy a regionális önrendelkezést nem adhatjuk fel, mert valójában ezt nevezzük demokráciának, amit meg kell őrizzünk, mint a szuverenitás kifejeződését.
MARXIZMUS, NEOMARXIZMUS, ZEITGEIST, TÁRSADALOMFIZIKA
Az antikapitalista (és kritikai) társadalmi víziók mögött érdekes teóriák vannak, sőt a marxizmus érvényes kapitalizmus kritikája mind a mai napig időszerűnek mondható. Ezek tanulmányozásra érdemesek, fel kell bennük fedezni az integráló erőt, a közösségben gondolkodást, az új szemléletmódokat, és az érdekekre hivatkozást.
KAPITALIZMUS KRITIKA, GLOBKRITIKA
Korunk politikájában margóra szorult a rendszerkritika. A fenntarthatóság vizsgálata hívta fel a figyelmet arra, hogy kapitalizmus növekedési kényszerének oka az, hogy a megtakarított élő munkaerőt más innovációnak kell visszafoglalkoztatni. A gazdaságnak növekedni kell, különben a növekvő állástalansággal a fokozódó politikai feszültség szétveti a társadalmat. A kapitalizmus a kényszeres növekedés miatt felemészti a bioszférát, sőt a stagnáló középosztályok miatt az is kijelenthető, hogy a leggazdagabbak vagyongyarapodásává válik a gazdasági növekedés. A kapitalizmus jelenlegi formája a demokratikus többségnek nem megfelelő (még akkor is ha ezzel nem képesek szembesülni), és a környezet szempontjából sem tartható fenn. A kapitalizmus kritika és az ebből kibontakozó alternatíva nem kirekeszthető a közbeszédből, sőt ezt értelmes módon kellene a politikában tárgyalni.
SZÉNDIOXID ÜZLETÁG
A mainstream-ből ki van rekesztve az az elképzelés, hogy “nem a széndioxid okozza a felmelegedést”. Ez is vizsgálandó kérdéskör, mert az ellenérvek igen erősek, és maga a tevékenység morálisan is megkérdőjelezhető, ugyanis elméletileg az államok a co2 kvóta kereskedelemmel “károkozási jogot értékesítenek”. A co2 adó jelentősen rontja a versenyképességet azokhoz az államokhoz képest (Kína, USA, stb.), ahol ez nem drágítja az árat. Viszonylag közismert az is, hogy nem mérésekkel támasztják alá a co2 okozta felmelegedést, hanem számítógépes modellekkel, így ezek nem nevezhetők objektívnak, főleg ha ezeket állandóan a valósághoz kell igazítani. A széndioxid klímára gyakorolt egyoldalú kezelését felül kell vizsgálni.