A modern felfogásúak általában túlmisztifikálják a jogállamot, és többnyire úgy értelmezik, mintha ezzel a jólét automatikusan megvalósulna. A két kérdés folyamatosan összemosódik, amit tisztázni kellene.
A jogállamiság lényege, hogy a jog egyenlően érvényes mindenkire, és hogy “személyes autoritások” helyett a jogelvek uralkodnak.
Az egyszerű egyenlőségnek, és az elbírálás egyöntetűségének viszont helyes törvényeknek kell a keretet biztosítaniuk, melyek a jogfejlődésben kristályosodtak ki, és megfelelnek a társadalom aktuális igazságossággal és méltányossággal kapcsolatos felfogásának. A Fideszes “kőbe vésett alkotmány” elképzelése ellentmond a civilizációs fejlődésnek, kibontakozásnak.
A legkomolyabb probléma az, hogy nem értelmezhető a jóléttel azonosnak a jogállamiság, mert a jog PASSZÍV. Létezik jog valamire, és létezik valamitől mentességre. Az emberi cselekvés szempontjából az elfogadható cselekvést határozza meg, míg maga a cselekvés más feltételeknek is meg kell feleljen.
EGY PÉLDA: Magyarország “jogállam”, mert “mindenkinek joga van elegendő egészséges élelmiszerhez”, ugyanakkor most 2017-ben 3,7 millió ember (az ország harmada) “szűkösen táplálkozik”. Ez rávilágít egy súlyos problémára, hogy a jogállam önmagában nem szolgál megoldással bizonyos életszituációkban, mivel csak lehetőségeket jelent ki. A jogok megvalósulásának garanciáit viszont semmilyen nyilatkozat nem deklarálja, tehát ezt a nyilatkozatot civilizációs kötelességünk lenne megfogalmazni.
A jogfejlődés, a visszamenőleges jogalkotás tilalma, és a jogállamiság tiszteletben tartása is mitikus formában bukkan fel a mainstream-ben, és a megszólalók mindig azt az elvet veszik elő, amire szükségük van, például a Genfi Egyezményt megsértő Guantanamo-i létesítmény az amerikai emberek jogai védelmére szolgál; a rabszolgatartás, a gyarmati kizsákmányolás és a német koncentrációs táborok is törvényekkel megtámogatva valósultak meg; illetve Jugoszlávia szétszakadását és a német egyesítést az unió elismerte, míg ellenzi a katalán különválást, és a krími Oroszországhoz csatlakozást.
Úgy tűnik, mintha maga a “tételes” jog is képlékeny lenne, és tisztán interpretációtól függne valamit helyesnek vagy helytelennek állítani – tehát egy sokkal mélyebb morális válság húzódik meg a háttérben, amivel komolyan foglalkoznunk kellene.