Humanizmus manapság az emberrel való törődést jelenti, és az ember középpontba állítását. Eredeti formájában a humanizmus az embert jónak látta a korábbi elképzelésekkel szemben, és felszabadította az eredendő bűn dogmája alól. Az embert érző lénynek tekintette, és arra szólított fel, hogy ilyen minőségében kell az emberről beszélni.
Korunk politikája elfeledkezik ezekről a szempontokról, sőt egyre gyakrabban halljuk azt, hogy “aki nem dolgozik ne is egyék”, “addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”, vagy pl. a devizások estén: “senki sem tartott pisztolyt a fejükhöz, hogy vegyenek fel hitelt”. A politikának szem előtt kell tartani az ember érzéseit és szubjektivitását, ami annyit tesz, hogy nem elegendő pusztán technokrata módon tisztán tudományosan művelni a politikát.
A tudomány nem ad válaszokat morális kérdésekre
A moralitás egy társadalom fennmaradásának előfeltétele, mert az erkölcsi szabályok adják a zsinórmértékét a közviszonyok tervezésének és bonyolításának. Erkölcs nélkül nincs társadalom, nincs gazdaság, nincs jogállamiság, és fenntarthatóság. A morális alapelvek kívül esnek a tudomány keretein, mert úgy tartjuk, hogy bizonyíthatatlanok.
A jogtudomány belátáson alapul, nem “tényeken”
Az alkotmányosság, a jog, és egyáltalán a “helyes” fogalma emberi fogalom, a jó (tehát morálisan megalapozott) politizáláshoz elsősorban olyan emberek lehetnek alkalmasak, akiknek helyén van a szívük. A politikum egésze nem lesz pusztán attól megfelelő, ha kellően iskolázott, emellett szükség van nagy fokú együttérző képességre, szolidaritásra.
Az örömünket megvásároljuk
Szembe kell nézni azzal, hogy a civilizáció egyik célkitűzése az, hogy csökkentsük a szenvedést, és biztonságos életkörülményeket teremtsünk mindenkinek. A jelenlegi politikai rendszer beletudja a jogok rendszerébe a “túlélést” és a “boldogulást”, és úgy tesz, mintha a jogos törekvések garantálásával meg tudná teremteni minden ember a maga “boldog” életét. Ezzel szemben nem elég a jogokat mint lehetőségeket deklarálni, hanem garanciákat kell felállítani arra, hogy a méltóságteljes életet mindenki megvalósíthassa a jövedelméből.
