KORUNK POLITIKUSA SZÖVEGEKET ÁLLÍT ELŐ
“Ha minden olyan jól meg az országban, akkor miért kell ezt nyolc percenként bemondani a tv-ben és a rádióban?”
Sajnos jelenleg ez a politikai gyakorlat. A problémákat nem megoldani kívánja a politikus, hanem az emberek tudatát szeretné átformálni a valóság átértékelésére. Ismerjük: “hazudtunk éjjel és nappal…” Nem jólétet kell biztosítani – mert ez különösen nagy feladat lenne – hanem el kell hitetni az emberekkel, hogy jobban élnek. Nem megoldjuk a problémákat, hanem csinálunk “valamit”, – pl. bombázunk, adót emelünk, közalkalmazottakat kirúgunk, megszorítunk – és ezt pozitívan tálaljuk, mivel a tömegek megfelelő előadásban szinte bármilyen hátrányt képesek jótéteményként felfogni.
3-4-ÉVIG TERJED A MEMÓRIÁNK
A politikai gyakorlat része a “3-4 éves memóriatartomány” lehetőségeinek kiaknázása. A politikus gyakorlatának része “a múltat végképp eltörölni” – ha a saját bűneiről van szó, és ezügyben elég hallgatni 3-4 évig, és az társadalmon esett sérelem feledésbe merül. A gyakorlat része az is, hogy a másik tábor bűneit folyamatosan “melegen kell tartani”. A “melegen tartás” technikáját nem csak az “elmúltnyolcévezés”, és a holokausztozás mutatja, de a tüntetések, demonstrációk is.
NŐK DEMONSTRÁLTAK?
Nők demonstráltak Trump ellen, egyben nők jogaiért – csakhogy a nők jogai megvalósultak! A modernitás és a jogállamiság révén az emancipáció megvalósult, így az ilyesfajta küzdelem tárgytalalanná vált. A társadalmi norma része az emancipáció, és a normát senki sem kérdőjelezi meg, és számottevően nincs mit továbbfejleszteni a nők jogain, illetve ha van is mit ezügyben tenni azt hazánkban inkább “finomhangolásnak” kellene nevezzük. (példaként lehetne említeni, hogy a nemzeti politikai önrendelkezés kapcsán sem tartunk tüntetéseket, ugyanis ez számunkra alapvetővé vált, kiálltunk érte hajdanán, kibontakozott, és politikailag le is zárult.)
A nők jogaiért kiállásnak nincs kifutása, nem lehet érdemleges, és fajsúlyosnak mondható célja, tehát az ezirányba törekvés álságos, és elterelő jellegű, és értelmetlen. Álságos politikai tőkét kovácsolni olyanokon, mint a nők elnyomásának bűne, a holokauszt bűn, a rasszista elnyomás bűnének “folyamatos aktualizálása”, a melegjogok megvalósítása és hasonlók, mert ezek valójában a figyelem elterelésnek mondhatók, és azt fedik el, hogy továbbfejlődési törekvéseinkben a demokratikus beleszólást kellene lehetővé tenni a mindennapi politikában, és ezügyben kellene demonstrálunk. Álproblémák helyett valódi problémák megoldására kellene törekednünk.