EGY ÉRTELMETLEN VÍZIÓ

Az európai szuperállam egyrészről megvalósíthatatlan vízió, mert képtelen ötlet összefésülni a különböző európai államok adó, és szociális rendszereit, másrészt ellentmondana a szuverenitás és a demokrácia alapgondolatának, annak, hogy minden népnek joga van olyan politikai és gazdasági rendszert kialakítani, ami számára a legmegfelelőbb.

Az integráció gondolata egészen más színben tűnik fel akkor, ha ebben a regionális vagy nemzeti sajátosságok lebontását értjük, és értelmetlen ezt az elképzelést az Egyesült Államok példájából levezetni, mert a tengeren túli szuperhatalom egy kulturális olvasztótégely, aminek a politikai stabilitása a töretlen gazdasági növekedés eredménye. Európát alapvetően különböző liberális kapitalista államok alkotják, alapvetően más állam a rajnai kapitalizmus szerinti német, mint a szociáldemokrata svéd, és más akár a “fejlődő” magyar – ezek egységesítése alapvetően elhibázott elképzelés.

MEGVALÓSÍTHATÓ-E A JOGHARMONIZÁCIÓ?

Az Unió alkotmányának tekintett Lisszaboni szerződés életbe lépését jogilag aggályos körülmények övezték, ugyanis a ratifikációban résztvevő magyar képviselők ténylegesen el sem olvashatták a dokumentumot. Valójában egyfajta bizalom alapján hagyták jóvá, és fontos kiemelni, hogy a szerződés magyar fordítása a megszavazás napján készült el. Az alapvető jogelvek sérülhetnek olyankor, ha a képviselők ismeretlen jogszabályokat szavaznak meg.

Jogi értelemeben aggályos az is, hogy az Unió struktúrájában tevékenykedő politikusok utólag bővíthetik és bővítik is az uniós törvényeket kormányközi tárgyalások nélkül, csakhogy ez kérdésessé teszi a korábbi dokumentum szerinti csatlakozás jogszerűségét.
A legkézenfekvőbb kritikát viszont a demokratikus elvekre hivatkozva tehetjük meg:
A demokráciát nem eltávolítani kellene az emberektől és régióktól, hanem inkább a szubszidiaritás elve szerint közelíteni – ugyanis ez az elv a szuverenitásból vezethető le.

Struktúraváltás az EU-ban

Újra kellene gondolni az EU egész koncepcióját, mert azok a körülmények, melyek az alakulása tájékán hatottak, ma már egészen mások  – elavultak, elveikben és gyakorlati érvényesítésükben is tarthatatlanok.

A közhangulat is megváltozott: a szervezettől rugalmas, dinamikus reagálásokat igényelnek az aktuális eseményekre. Ha ez nem változik meg, az egész szervezet hamvába holttá válhat. Ezt bizonyítja az EU-s parlamenti választások érdektelensége. A 2014 európai választások részvételi aránya 42,54% (2009-ben  43%). Ez az arányszám európai átlag, amely mögött a 28 tagállamban jelentős különbségek húzódnak meg az alábbi két szélső érték közötti skálán: a legmagasabb részvételi arány Belgiumban (76,5%), a legalacsonyabb pedig Szlovákiában (13,1%) volt tapasztalható. 

Az EU csak akkor fejlődhet hatékony nemzetközi szervezetté, ha irányítása a pártok helyett szakmai civil szervezetek kezébe kerül, és ha a hierarchiát felváltja egy emberszabású szervezet. Ennek érdekében az integrációjának és a tagországok érdekeinek azonosítására alkalmas érdekeltségi modellt kell kidolgozni.

Fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy sok párt a hazájában félreállított képviselőit küldi ki politizálni Brüsszelbe.

KÖZÖS NEVEZŐ: Az együttműködés eredményessége ne a jogharmonizációtól függjön, hanem attól, hogy miben és hogyan érdemes együttműködni.