A Közös Nevező alapvető és elsődleges vállalásai:
Politikai döntések helyett szakmai döntések
A Magyar Tudományos Akadémia irányításával Nemzeti Minimum Program összeállítása, melyek a parlamenti pártok konszenzusos jóváhagyásával kerülnek érvényesülésre.
A Magyar Tudományos Akadémia a legnagyobb közbizalommal övezett intézmény Magyarországon, mely a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos országos közfeladatokat lát el. Önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestülete mintegy 17 ezer tagot számlál és kutatóhálózatot tart fenn. Közfeladatai között jelenleg is szerepel, hogy az Országgyűlés vagy a kormány kérésére kinyilvánítja szakmai véleményét. A jövőben ez ne csak lehetőségként merüljön fel, hanem kötelező elem legyen, és az erre kijelölt testületnek vétó joga legyen olyan döntések esetén, melyek érintik a Nemzeti Minimum Programot. Véleményezési kötelezettsége legyen a szaktárcák élére kijelölt vezetők megbízása és a tárca döntései felett is.
Konkrét elképzelés: Az MTA szakembereinek bekapcsolása az Országgyűlés és a kormány döntéseibe.
A törvénytelen határátlépés ellen hatékonyan kell védekezni, és megelőző módon kell fellépni általában a “kényszerűen” megjelenő migráció ellen!
A migráció kérdése sokkal súlyosabb annál, mintsem pártpolitikai kérdésként kezeljék az egyes pártok, és az ország megosztottságának fokozására és gyűlöletkeltésre használják. Az emberekbe elültetett zsigeri félelem nem jelent megoldást!
Mára triviálissá lett az 1968-ban alakult Római Klub jelentéseiben megfogalmazódott gondolat, miszerint: a Földgolyón egyetlen ország, egyetlen földrész, egyetlen civilizáció sem képes kivonni magát a globális természeti és társadalmi folyamatok hatása alól. Ebből egyúttal az is következik, hogy azok a kultúrák, azok az országok, azok a népek maradhatnak fenn a jövőben, amelyek elébe mennek a változásoknak.
A migráció okozta terheket el kell utasítani, mert a közép-keleti problémák kialakulásában és súlyosbodásában Magyarországnak jelentéktelen szerepe volt, illetve mindazok a geopolitikai hibák, melyekben asszisztálni kényszerültünk, azt a (gyöngébb) szövetségesi státuszunkból vállaltuk. Afrika leszakadása nem a magyar politika hibája, hanem a világpolitikai kulcsszereplőié, és a “károkozó fizet” elve alapján ugyanezeknek a szereplőknek kell viselni ennek a jelenségnek minden költségét.
Nagyon fontos a lakosság hiteles tájékoztatása a rövid-, közép-, és hosszú távú geopolitikai kilátásokról. Ugyanakkor ki kell jelenteni, hogy a hozzánk érkezőkkel be kell tartatni a mi szabályainkat. Ez a minimum elvárás velük szemben.
Konkrét elképzelés: Külpolitikai- és biztonságpolitikai szakemberek szakmai megalapozottságú döntéseinek kell alávetni az egyes pártok politikai érdekből megfogalmazott álláspontját.
Oktatáspolitika
2016-ban indult az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programja, amelyben 19 kutatócsoportban 150 kutatóval, több mint 170 gyakorló pedagógussal, 200 iskolai osztály, illetve óvodai csoport bevonásával 4 fő tematikus egységben dolgoznak. A 4 éven keresztül zajló kutatásnak akkor van értelme, ha az beépül az ország oktatáspolitikájába. Ennek figyelmen kívül hagyása vétkes felelőtlenség.
Az oktatás a jövő alapja, ezért nem megengedhető, hogy ötletelések, fellángolások és főleg nem politikai érdekek befolyásolják azt. Támogatjuk a demokratikus iskolamodellt, a sokszínűség biztosítását az oktatás valamennyi szintjén. Az iskolai élet demokratizálása érdekében hatékonyan működő szülői szervezetek (iskolaszékek) és anyagilag is támogatott diákönkormányzatok létesítését szorgalmazzuk.
A tankötelezettségben visszaállítanánk a 18 éves korhatárt. Ingyenes felnőttképzési programokat indítanánk – nyelvoltatás, vállalkozási-, mezőgazdasági-, egészségügyi ismeretek, és IT témában.
Konkrét elképzelés: A nemzetközileg elismert eredményességet felmutató jó gyakorlatok hazai adaptálása. Finn, dán és észt gyakorlatok átvétele, szakmai átdolgozása a hazai viszonyok figyelembe vételével.
Kisebbségi politika
A cigány kisebbség a rendszerváltás nagy vesztese. A 20. század végén lezajlott kelet-európai gazdasági átalakulások, amelyek az alacsonyan képzett munkaerőt, benne a roma népesség jelentékeny részét kiszorították a legális munkaerőpiacról, és visszajuttatták a szegénység viszonyai közé. Az általuk sűrűn lakott, de gyengén fejlett régiókat egyébként is hatványozottan érinti a munkanélküliség.
A cigányság körében tapasztalható – önmagukban pozitív – demográfiai jellegzetességek, vagyis a sok gyermek, kevés idős ember, fiatal átlagéletkor a halmozott hátrányok mennyiségileg és minőségileg rohamos bővített újratermelését jelentik.
A kisebbségi helyzetből való kilépés meghatározó eleme az oktatás. Az elmúlt években 100 milliárdnál is többet költöttünk állami és EU-s forrásokból a roma tanulók iskolai együttnevelésére, a szegregáció felszámolására. Elkeserítőek a tapasztalatok: a cigány fiatalok 20–24 éves korcsoportjában az általános iskolát 82,5% fejezte be, de már csak 5% végezte el a középiskolát, és ennél is kisebb, alig 1 % az egyetemre vagy a főiskolára járó cigány hallgatók aránya.
A Komplex Instrukciós Program (KIP) tökéletesen alkalmas a hátrányos helyzetű gyerekek integrált oktatására. (Hejőkeresztúri iskola példája). A módszer legfontosabb elve a “Mindenki jó valamiben”. Ez az összes gyereknek lehetővé teszi a képességei szerinti tanulást és a tudásszintjének megfelelő fejlődést.
Konkrét elképzelés: Országos Roma Önkormányzat feloszlatása. A Komplex Instrukciós Program átemelése a tanítóképzésbe. Azokban az iskolákban, ahol magas a cigány gyermekek száma, a tantestület átképzése a Komplex Instrukciós Programra.
Az alkotmányozást demokratizálni kell, és legalább az új alkotmányt népszavazásra kell bocsátani!
Sosem született olyan magyar alkotmány, amit népszavazásra bocsátottak volna, amivel a jelenlegi jogviszonyokat legálisnak és legitimnek lehetne nevezni. A mindenkori alkotmány csak akkor felelhet meg a jogelveknek, azaz a szuverenitás elvének, ha népszavazással lép életbe. Az elitek rendre elmulasztották az állam jogi fundamentumának megvitatását, és közvitára bocsátását, amit mi felvállalunk.
Mind a képviseleti, mind a közvetlen demokratikus lehetőségeket folyamatosan bővíteni kell!
A politikai feszültségek enyhítésének leghatékonyabb módja ha a döntéshozatalba, az államberendezkedés átalakításába bevonjuk a tömegeket. Az elvileg ideális politikai rendszer az, amiben a politikai feszültségek azok problémájaként jelennek meg, akik maguk is részt vettek a döntésekben. A hibás döntés ódiuma a döntéshozóra száll vissza, sőt ilyenkor lehetőség van az azonnali korrekcióra is, nem úgy mint a képviseleti demokrácia esetén, ahol a hibákat a politikus el akarja leplezni.
Többkulcsos adózást kell bevezetni!
Az Orbán-kormány a konzervatív értékrendjének megfelelő módon magasabb keresetűeket támogató egykulcsos adót vezetett be, ami ellentmond az civilizációs, és szolidaritási gondolkodásnak. Vissza kell tehát állítani a több kulcsos adózást, és a mértékét úgy kell meghatározni, hogy megfeleljen az esélyteremtés, a szolidaritás ÉS a társadalmi produktivitás javítása elvének is.
Ki kell vizsgálni a rendszerváltás vagyon- és politikai átmentéseit!
Az ügynökakták politikai szálainak nyilvánossá tétele elmaradt, holott bizonyos információk alapján a rendszerváltó képviselők jelentős része terhelő adattal fogott személy volt, illetve maga a rendszerváltás is azért volt mesterségesen késleltetve, hogy a volt állampárt káderei átülhessenek az ellenzék soraiba, illetve hogy a vagyonmentés zökkenőmentes legyen. Egy leendő új politikai erőnek alapvető érdeke, hogy nyilvánosságra hozva az aktákat derékba törje ezeket a beépült erőket, és örökre eltávolítsa őket a közéletből. Meg kell nyitni az ügynökaktákat, és nyilvánossá kell tenni a meghatározó politikusok szovjet állampolgárságát, a privatizációval magánkézbe jutott és nem kifizetett vagyonmentéseket rendezni kell!
Vissza kell hozni a gazdaságba a hiányzó offshore pénzeket!
Kényes kérdés, hogy milyen lehetőségek adódnak az államadósság kétszeresét is meghaladó külföldi offshore-ba utalt pénzek hazahozatalára. Ugyanis a magyar gazdaságba visszahozott tőke munkahelyeket teremtene a kamatnál nagyobb megtérülés érdekében, és mindemellett jótékonyan hatna a hazai fogyasztásra is. A fogyasztás élénkülése maga után vonja azt is, hogy ez a fogyasztás honi gazdasági szereplők bevétele lesz, ami szintén javíthatja a foglalkoztatást.
Értékválasztás helyett jóléti célok megfogalmazása
Értékválasztás helyett jóléti célokat, és ezek megvalósítására versengő megoldásokat kell megfogalmazni! Az értékeknél magasabb elveket kell az új politikai állam törekvési irányának meghatározni. Az értékekre alapuló politikában csalódtak az emberek, és ezek mentén látják megosztottnak a társadalmat.
Felzárkóztatási programot és a csatlakozás hátrányai tényleges ellentételezését kell követelni az Európai Unió-tól
A csatlakozással a magyar költségvetés elesett az import árréstől, és a vámbevételtől, illetve több száz állami nagyvállalat szűnt meg. A “kommunista blokk” megszűnésével a nyugati államok megkezdhették a leszerelést, másrészt piacokra tettek szert, ahol az éppen felesleges tőkéket elhelyezhették. Tagadhatatlan előnyöket jelentett a nyugati blokknak a csatlakozás, amit tisztességesen ellentételezniük kellene.
Javítani kell a magyar munkavállalók produktivitását
Javítani kell a magyar munkavállalók produktivitását, versenyképességét, a magyar gazdaság hozzáadott értékét, növelni kell a bértömeget, a ledolgozott munkaórák számát, valamint a foglalkoztatást – és így a javakhoz jutást! Fel kell szabadítani a magyar társadalom szunnyadó produktív erőit, melyek javíthatják az exportképességünket, azt az exportképességet, amivel a külföldi termékek beáramlását ellentételezhetjük.
Egy új, FENNTARTHATÓ gazdaságot kell megfogalmazni
A fenntarthatóság egy politikai irányzatok felett álló törekvési irány. Mindazok számára megfelelő hívószó a fenntarthatóságra törekvés, akik alapvetően más politikai berendezkedésben gondolkodnának. A fenntarthatóság egyben automatikusan magában foglalja a környezetet felemésztő, kényszeresen növekedő kapitalizmus kritikáját. A Közös Nevező nagy hangsúlyt helyez a fenntarthatóságra, ami egyébként minden párt fő cselekvési motívuma kellene legyen.
Egészségügyi felzárkózás
A kor színvonalának és vívmányainak megfelelően jó egészségügy kialakítása nem csak civilizációs kötelességünk, de egyben a produktív jóléti társadalom fenntartásához is elengedhetetlen. Egyik társadalom sem engedheti meg, hogy a lakosság vagy a munkában, vagy a munka hiánya miatt tönkremenjen. A dolgozó lakosság esetén a cél az egészség gyors visszaszerzése, az állástalanok esetén pedig fenntartani a gazdaság vérkeringésébe bekapcsolódás lehetőségét. Rendkívül fontos a megelőzés az egészség terén, és az egészséges ember sokat takaríthat meg a költségvetésben.
Területfejlesztési alapvetés: megoldások helyben
Az ország egyes régiói közötti nagy fejlődési különbségek mutatkoznak. A Nemzeti Minimum Program tartalmazza az ország gazdaságfejlesztési stratégiáját, mely rögzíti térségenkénti fő fejlesztési irányokat. A vidékfejlesztést nem az önkormányzatokra kell bízni, főleg nem a kistelepülések szintjén kell tartani, hisz nem állnak rendelkezésre megfelelő szakemberek, akik képesek lennének átgondolt döntéseket hozni. Nem beszélve az önkormányzatok közötti érdek-különbségekről.
Konkrét elképzelés: Az elmaradott térségekben olyan húzóágazatok meghonosítása, amelyek globális szinten is versenyképesek – pl. biotechnológia, környezetvédelmi iparágak, turizmus.
Igazságot kell szolgáltatni a megtévesztett devizásoknak!
A deviza nyilvántartású forinthitelek megtévesztésen alapultak, kimutatható a szerződés megkötésekor jogi aggályosságuk, és fogyasztóvédelmi szemszögből is “problémásnak” mondhatók. A politika a probléma rendezésére álmegoldásokkal és a törvénytelenség visszamenőleges törvényesítésével reagált, és nagyvonalúan eltekintett a kölcsön normatív és “józan” meghatározása felett, ugyanis a fogyasztói oldalon kölcsönként értékesített pénzügyi szolgáltatás nem “pénz kölcsönzés” volt. Ha “kölcsönadás” lett volna, akkor a tőketartozás nem nőhetett volna meg, és ezt a szolgáltatást kölcsönként értelmezni a bank részéről megtévesztésnek kell nevezzük. A jogorvoslati szervek a kérdés vizsgálata esetén mellőzték a pénzügyi szabályok és a józan ész használatát, és ezzel a felelőtlen magatartással aláásták a magyar jogrendszerbe vetett bizalmat, amit egy következő irányváltó politikai erőnek többek között a “devizahitel” rendezésével vissza kell szereznie.